VERSNAPTÁR
2010

---

Január, február, március, április, május, június,  július, augusztus, szeptember, október, november, december

---

Az év utolsó napja
Ha az év utolsó napja
Már nem tehet mást - eljön,
Hogy újra búcsuztassa
Minden mackó a földön,
Ágyról, szekrényből, polcról.
Ez nagy mackó-örömünnep!
Ilyenkor - este nyolckor -
Nevezettek összegyűlnek.
Nyolckor!... Ilyesmit én tudok;
Velem állíttatnak órát.
Az a lényeg ott, hogy a mutatók
A Nagy Köröket ne róják.
Még összetolunk két karszéket,
Helyet foglalnak benne.
(A hely mind elkelt! S mind bérlet...)
És minden még jobb lenne,
Mondják, ha mi mégsem mennénk el -
(Mondjuk: Nekünk se mulatság...)
S ott maradnánk a medvékkel.
De ez csak udvariasság;
Izgalmukat ezzel kendőzik;
Mert már hogy rájuk csukjuk
Az ajtót, nyomban kezdődik...
...De ezt mi már sose tudjuk!

dia

December 29.
Weöres Sándor
Suttog a fenyves

Suttog a fenyves, zöld erdő,
Télapó is már eljő.

Végire jár az esztendő,
cseng a fürge száncsengő.

Tél szele hóval, faggyal jő,
elkel most a nagykendő.

Libben a tarka nagykendő,
húzza-rázza hűs szellő.

Suttog a fenyves, zöld erdő,
rászitál a hófelhő.

Csendül a fürge száncsengő,
véget ért az esztendő.

Weöres versei

December 28.
Arany János
Rachel

"Akkor Herodes... elküldvén szolgáit, levágata
minden gyermekeket, kik valának Betlehemben...
Ráchel, siratván fiait, nem
akart vigasztalást bevenni, mivelhogy az ő
fiai nem volnának..."

(Mát. II. 16, 18.)

A lámpa csügged, az éjfél setét,
Virrasztja Ráchel két szép kisdedét;
Arcára halvány mécs világa süt,
Viharzó búja már lecsöndesült.
Mint a derékban megtörött virágszál
Alácsüggeszti fonnyadt szirmait:
Dús fürtözetje dult képén alászáll,
S beárnyékozza kettős fiait.
Ül ágya szélin és az ágyban ott
Szelíden nyugszik a két kis halott;
Meghülve, de nem merevedve meg, -
Téjarcaikon lágy mosoly lebeg;
És a kicsiny száj félig nyitva, mint
Ösztönszerűleg az emlőre nyilt.
Három egész nap, három lázas éj
Mult el, mióta nincsen éte, álma,
Midőn a zsarnok Heródeszi kéj
Szép csecsemőit keresé halálra.

Oh, a rémséges éjtszaka!
Midőn a kisded álmai fölött
Poroszlók kardja villoga
És százakat és ezreket leölt,
Midőn kétségbe'sett anyák,
Keresve menedék tanyát,
Dobogó kebelen
Vitték a gyönge magzatot,
Kit az anyai félelem
A fájásig szorongatott:
Vitték, hogy a vad szolga ösvenyét
- Elébe futván - rövidítenék!
Midőn Rámába hallatott
Sirás, kiáltás, jajgatás,
Lőn keserű könnyhullatás -
Mikép jósoltatott!

Azóta Ráchel búja fenn viraszt,
Kizárva minden részvétet, vigaszt.
Magához senkit nem bocsáta:
Mint vészmadár elem-csatába,
Merült be tenger bánatába.
Hiába kérte martalékait
A sír, megnyitva éhes ajkait:
A sírral ő dacolva pörbe szállt,
Kétségb'esése kétlé a halált.
Mignem kizajlott szenvedély után
Nyugodtság tünt fel az ábrázatán,
Olyan mélabús, kietlen nyugalom,
Minő romok felett vagyon.

Most csendes a bú, mint ha éji vész
Multán a hold fájdalmasan kinéz.
Értelme néha felhős még ugyan,
Hanem felhője már villámtalan;
És lelke tűrni tud, habár föleszmélt,
Elbírja az emlékezet keresztjét.

Olykor, ha lassú merengésiben
Elméje, mint fáradt madár, pihen -
Olykor lehajtja melle bimbait,
Csiklándva mintegy alvó fiait;
De visszaretten és sohajt nagyot,
Emlője érzi a halálfagyot;
Könnyhullatásban szívfájdalma könnyül,
Bánatja szózatos panaszban enyhül.

Arany János művei

December 27.
Petőfi Sándor
Disznótorban

Nyelvek és fülek... csend,
Figyelem!
Szóm fontos beszédre
Emelem.

Halljátok, mit ajkim
Zengenek;
Egyszersmind az ég is
Hallja meg.

Hosszan nyúljon, mint e
Hurkaszál,
Életünk rokkáján
A fonál.

Valamint e sültre
A mi szánk:
Mosolyogjon a sors
Szája ránk;

S pályánk áldásával
Öntse le,
Mint e kását a zsír
Özöne.

S életünk fölé ha
A halál
Romboló torát meg-
Ülni száll:

Egy gömböc legyen a
Magas ég,
És mi a gömböcben
Töltelék!

Petőfi összes

December 21.
Tandori Dezső
A karácsonyfadíszek

A karácsonyfadíszek
Oly méltósággal lógnak.
Ki tudhatja, melyik szebb!
Nagy rejtély kis mackóknak.
De hátha, de hátha, de hátha!
És máris az ágakon állnak,
És föl-le, előre-hátra
Hintáznak és csodálnak.
Ki hitte: minden gömbre
Épp őket festették fel!
Egymást nevetik: „Te görbe!"
Nem bírni a kis medvékkel.
Egy mackó mégis bús volt:
Nem ismerte a tréfát.
Nem illegett, nem csúfolt,
Inkább kicsit odébbállt.
Onnét kiáltott vissza:
„A legszebb! Itt van! Meglett!
Csikorgó hó borítja,
A mackót nem csufítja..."
- De rá se hederítettek

Innen

December 20.
Weöres Sándor
Száncsengő

Éj-mélyből fölzengő
- csing-ling-ling - száncsengő:
Száncsengő - csing-ling-ling -
tél csendjén halkan ring.

Földobban két nagy ló
- kop-kop-kop - nyolc patkó.
Nyolc patkó - kop-kop-kop -
csönd-zsákból hangot lop.

Szétmálló hangerdő
- csing-ling-ling - száncsengő.
Száncsengő - csing-ling-ling -
tél öblén távol ring

Havazik, havazik,
haragos a felleg,
alaszkai fehérségben
füstöl a lehellet.

Forralt bort vedel a bácsi,
mézest süt a néni -
én meg szépen ideülök
és mesélek, így ni!

Tudjátok, hogy mire vágyom?
Jöjjön már el a karácsony.

Még egy pár nap, még pár óra...
Rettentően várom!

Csomag lesz majd a fa alatt,
versenyautó-forma -
nem csoda, hogy vérem érte
ilyen nagyon forr ma.

Lesz nagyszájú tüskés dínó,
golyóforma szörnyek:
karácsonykor megbékélnek,
különben meg ölnek.

A húgomnak póniló kell,
babaház meg gyűrűk -
nekem inkább egy pár súlyzó:
januártól gyúrok!

Ha azt kapjuk, amit kértünk,
jó lesz - de ha mégsem?
Az se gond - és különben is:
meglepetést kértem!

December 18.
József Attila
BETLEHEMI KIRÁLYOK

Adjonisten, Jézusunk, Jézusunk!
Három király mi vagyunk.
Lángos csillag állt felettünk,
gyalog jöttünk, mert siettünk,
kis juhocska mondta - biztos
itt lakik a Jézus Krisztus.
Menyhárt király a nevem.
Segíts, édes Istenem!

Istenfia, jónapot, jónapot!
Nem vagyunk mi vén papok.
ůgy hallottuk, megszülettél,
szegények királya lettél.
Benéztünk hát kicsit hozzád,
Üdvösségünk, égi ország!
Gáspár volnék, afféle
földi király személye.

Adjonisten, Megváltó, Megváltó!
Jöttünk meleg országból.
Főtt kolbászunk mind elfogyott,
fényes csizmánk is megrogyott,
hoztunk aranyat hat marékkal,
tömjént egész vasfazékkal.
Én vagyok a Boldizsár,
aki szerecseny király.
Irul-pirul Mária, Mária,
boldogságos kis mama.
Hulló könnye záporán át
alig látja Jézuskáját.
A sok pásztor mind muzsikál.
Meg is kéne szoptatni már.
Kedves három királyok,
jóéjszakát kívánok!

innen

Sárgarépa, piros lábas, fekete szén, seprűnyél,
alig vártam jöjjön már a deres, fagyos, havas tél.
Gyúrtam három hógombócot: kettő kisebb és egy nagy.
Magas, délceg hóember lett, mondtam neki: csinos vagy!
Nem válaszolt semmit erre, állt csak ott a kert végén,
reggel viszont csodálkoztam répaorra hűlt helyén.

Hova lett az orrod, mondd csak? - de ő megint hallgatott,
seprűjével, lent a hóban lábnyomokra mutatott.
Értem most már! - kaptam észbe, nyuszi járt itt éhesen;
hóemberem, répaorrát neki adta kedvesen.
Örültem, mert így az éhes nyuszi koma jóllakott,
én pedig az új nózinak, kerestem egy jégcsapot.

Nyulász Péter honlapja

Álldiga és várdiga,
járdiga és tánciga.

Erre, arra,
arra, erre,
nincs semerre,
nincs semerre.

Álldiga és várdiga,
járdiga és tánciga,
seje-huja-haj!

dia

az olyanok, mint ő
beszéd helyett mutogatnak,
az olyanok, mint ő
szeretik, ha morzsa maradt a szájukon,
az olyanok, mint ő
a tökéletes szimmetriát utálják,
az olyanok, mint ő
temetéseken táncolnak,

az olyanok, mint ő
világosban gyertyákat gyújtanak,
az olyanoknak, mint ő
a kockás papír börtön,
az olyanok, mint ő
a tüsszentést imádják,
az olyanok, mint ő
cigarettafüsttel rajzolnak,
az olyanok, mint ő
üveggolyót néznek tévé helyett,
az olyanok, mint ő
nagyon hiányoznak nekem.

Finy Petra Lackfi JÁnos honlapján

December 14.
Orbán Ottó
Napkérlelő

Süss ide, süss ide,
édes nap,
addig jó, míg

fényes vagy!
Múlik a vigalom,
oda az ünnep,
lombok, sugarak
semmibe tűnnek.
Ücsörgünk a házban,
erdő-mező gyászban,

jéghideg lázban:
havazik, havazik.

Szívünket is

beborítja

tavaszig!

Orbán Ottó DIA

Fut, robog a kicsi kocsi,
rajta ül a Haragosi,
din don diridongó.
Ha kiborul az a kocsi,
leröpül a Haragosi,
din don diridongó.

Fut a havon a fakutya,
vele fut a retyerutya,
din don diridongó.
Ha kiborul a fakutya,
lepotyog a retyerutya,
din don diridongó.

Weöres Sándor költeményei

Ha anyukád azt sem tudja már, hogy hol áll a feje
és apukádnak a sok munkától nincs egy perc ideje
és úgy érzed, már tűrhetetlen, hogy senki sem figyel rád
akkor azt ajánlom, hívd a nagymamát

Ha otthon éppen földre borult az elkészült leves
és azt mondják, hogy miattad van, és mindenki ideges
és ráadásul megint koszos a frissen mosott ruhád,
akkor azt ajánlom, hívd a nagymamát

A nagymama mindig készen áll és mindig van ideje
és nála jobban nem szereti az unokát senki se
A nagymama mindent megenged és nála mindig jó
hogy legyen, ki csak veled törődik, a nagymama arra való

Legyen ki csak veled törődik, a nagymama arra való

Ha otthon olyan a hangulat, hogy mindenki kiabál
mert valaki későn jött haza és a mosógép se jár
és ráadásul az is baj, hogy rendetlen a szobád,
akkor azt ajánlom, hívd a nagymamát

A nagymama mindig készen áll és mindig van ideje
és nála jobban nem szereti az unokát senki se
A nagymama mindent megenged és nála mindig jó
hogy legyen, ki csak veled törődik, a nagymama arra való

Legyen ki csak veled törődik, a nagymama arra való

Ha a szomszéd néni bepanaszol, hogy rossz voltál megint
és hiába mondod védekezésül, hogy nem is voltál kint
s ha azt hallod, hogy jobban tennéd, ha befognád a szád,
akkor azt ajánlom, hívd a nagymamát

A nagymama mindig készen áll és mindig van ideje
és nála jobban nem szereti az unokát senki se
A nagymama mindent megenged és nála mindig jó
hogy legyen, ki csak veled törődik, a nagymama arra való

Legyen ki csak veled törődik, a nagymama arra való

Halász Judit Csiribiri lemezéről

December 11.
Simon István
Decemberi ködben

Reggel nem látszanak a fák,
olyan sűrű a köd.
S köd fekszi meg az éjszakát,
csillagot a vidék fölött.
Mintha a világűrben járnék,
lábamnál a Tejút remeg.
Elmaradt hű kutyám, az árnyék,
szemem se tudja, hol megyek.
Csak szívem tud eligazodni,
a szív mindig hazatalál,
ahogy a lég milliónyi
útján a költöző madár.

Simon István versei

December 10.

Azt mondják a fiúk,
nyávogunk, selypegünk,
játszani nem lehet
semmi jót se velünk.
De ők tiszta hülyék,
földön fetrengenek,
egymás fejét verik,
s azt mondják, ez remek.
És egymást lökdösik,
rúgják, labda sehol,
azt mondják, ez foci,
ruhájuk csupa por.
Autókártyázva meg
összevesznek azon,
hogy hány köbcenti a
hengerűrtartalom.
A lányvécébe is
bejönnek a fiúk,
vízzel locsolnak ők,
mi meg sikoltozunk.
Kiteszik lábukat,
benne hasra esünk,
azt mondják, van hajunk,
azt mondják, nincs eszünk.
A fenekünk alá
ők tesznek rajzszöget,
békén nem hagynak, és
belénk szerelmesek.

Lackfi János honlapja

December 9.
Varró Dániel
Maszathegy

Minek a törlőkendők, meg a kefék?
Maszatosan az ember eleve szép.
Megmondom én a színpiszkos igazat.
Szeretem, ha az arcom csupa maszat.
Szeretem, ha az arcom csupa maszat.
Ha pocsolyát látok az utca kövén,
Ó belelépek vígan, de bele én.
És aztán, tripp-trapp, tripp-trapp, tripp-tiri-trapp.
Otthagyom én a piszkos lábnyomomat,
Széthagyom a szutykos lábnyomomat.
Fönn az ég olyan szép koszoskék,
Nyílnak a réten a büdüskék.
S a zöld lombba a szél beletúr.
Olyan szép , maszatos minden
A Maszat-hegyen innen
És túl.

Túl a Maszathegyen

Utcákon nyargaló szélparipák
nyergében sápadt télkatonák.
Ömlik a hó, és az ablakon át
látod a varjak kék csapatát.

Háztetőkre ülnek nagy csillagok,
ereszről lógnak a jégcsapok.
Fehéren suhannak a nappalok,
ez itt a város - s én itt vagyok.

Az ott a város, és ez itt a pékség!
Kenyérillat száll, havazó kékség.
Az ott a tó, és amaz a kisbolt;
Ez itt a gyermekkor... vagy csak itt volt...

Akár egy néma tárlaton,
nézed a téli városod.
Keretbe foglalt pillanat:
hordja a város is arcodat!

Zalán Tibor honlapja

Becses nevem
Bakó Manó-
Nyissz!

Makón vagyok
zakószabó-
Nyassz!

Makón ahány
zakót szabok-
Nyussz!

Annyi bakó
bankót kapok-
Nyissz! Nyassz! Nyussz!

Gyermekversek mondókák

Egy szobának két sarkában
két hatalmas tartomány van:
egyik Szana, másik Szét,
én lakom a közepét.

Szana népe vásározik,
Szét is nyomban kirakodik.
Szana-Szét, Szana-Szét:
én lakom a közepét.

Máskor a szoba két sarkában
más két kies tartomány van:
egyik Zene, másik Bona,
meg nem békélhetnek soha.

Zene ha zendül, Bona már legott
veri a vödröt, mint az üstdobot.
Zene-Bona, Szana-Szét:
(míg világgá nem szaladok)

BergJudit Útravaló c. oldalairól

December 5.
Kiss Ottó
Anyukám

Anyukám csodaszép asszony,
apukám hozezért passzol.
Ha megyek vele én, látnak,
nem adom soha őt másnak.

Anyukám csodaszép asszony,
apuhoz csakis ő passzol.
Egyedül vagyok én gyermek
- assziszem, valahol nyertek.
Kiss Ottó honlapja
December 4.
Ady Endre
A magyar ugaron
Elvadult tájon gázolok:
Ős, buja földön dudva, muhar.
Ezt a vad mezőt ismerem,
Ez a magyar Ugar.

Lehajlok a szent humuszig:
E szűzi földön valami rág.
Hej, égig-nyúló giz-gazok,
Hát nincsen itt virág?

Vad indák gyűrűznek körül,
Míg a föld alvó lelkét lesem,
Régmult virágok illata
Bódít szerelmesen.

Csönd van. A dudva, a muhar,
A gaz lehúz, altat, befed
S egy kacagó szél suhan el
A nagy Ugar felett.

Ady Endre összes

December 3.
Bereményi GÉza
Dal a ravaszdi Shakespeare Williamről

Hol volt és hol nem volt, Dániában
Egy királyfi, aki egy szép napon,
Hogy leplezze titkát, mely rosszra vinné,
bolondot mímelt, ó borzalom.
Bolondok között így lévén józan,

Mérgezett kardba ütközött;
S trónjába nyugodt urak beültek
Székelvén béke és harc között.

Ám e királyfi úgy hala meg,
Hogy adának néki díszsírhelyet.
És eme sírt, ó borzalom
Láthatni ma is a színpadon.

Refr:
E kies hazában mutass nekem
Egy oly nagy ravaszt, mint Shakespeare William!
E kies hazában mutass nekem
Egy oly nagy ravaszt, mint Shakespeare William!

Egy sötét éjjel neje nyakára
Helyezte kezét egy mór vezér,
S belőle végén a szuszt kinyomta,
A látványt így nem zavarta vér.

Látjátok, micsoda kacskaringók
Jellemzik szívünk útjait.
Vacogva sandítunk tükreinkbe,
Hol a kulcs, mely minden zárt kinyit.

Itt állunk úgy, mint a mór vezér
Magunk kifosztva másokért.
Itt álunk és a szánk nyitva van:
- Ez aztán tud, ez a Sekszpír Viliam!

Refr:
E kies hazában mutass nekem
Egy oly nagy ravaszt, mint Shakespeare William!
E kies hazában mutass nekem
Egy oly nagy ravaszt, mint Shakespeare William!

Valószerűtlen púpot a háton
Valószerűvé tenni kell.
Méghozzá úgy, hogy világnak hátát
Hajlítni kell egy púpig el.

És ha egy gigászi gerinc is hajlik,
Richard-nak púpja nagy mintát követ.
Meggörbedt időben meggörbedt férfi
Legelső divatfi még lehet.

Viszkető háttal bámuljuk őt,
Idők hajlását felismerők,
Mert Richard király a nagy vég előtt
Négy felvonásra divatba jött.

Refr:E kies hazában mutass nekem
Egy oly nagy ravaszt, mint Shakespeare William!
E kies hazában mutass nekem
Egy oly nagy ravaszt, mint Shakespeare William!

És tükrünk szétszórt szilánkjait
Shakespeare úr ragasztja, foltozza itt.
Mi itt állunk és a szánk nyitva van:
- Hogy miket tud, ez a Sekszpír Viliam!

Refr:
E kies hazában mutass nekem
Egy oly nagy ravaszt, mint Shakespeare William!
E kies hazában mutass nekem
Egy oly nagy ravaszt, mint Shakespeare William!

E kies hazában mutass nekem,
Egy oly nagy ravaszt, mint Shakespeare William, William!

Cseh Tamnás dalszövegei

December 2.
Szabó T. Anna
Hóhullásban

Hóhullásban
sok pihe hull,
egy pihe sem
lesz így egyedül.

Egyedül nem jön,
nincsen kedve:
egyedül a hópihe
csak dideregne.

Egymaga nem jön,
százan jönnek,
kavarog a sok pihe,
hullanak, esnek,

kavarog százezer,
hull millió,
perdül és táncol
és kanyarog a hó.

A földre leérve
összefogóznak,
tolldunnának,
lágy takarónak.

Belepik az utcát,
a tereket, a várost,
Szentendrét és
Budafok-Várost.

Belepik a ligetet,
belepik a szigetet,
összefogózva
már nem didereg,

már nem fázik
a sok pihe csillag,
tollpuha paplana
csillog-villog.

Alszik alatta
a rét meg az erdő,
könnyű a dunna,
pihepuha felhő.

Alszik a föld
és a földben a búza,
hótakaróját
magára húzza.

Csend van, csend van,
semmi se moccan,
ág sem roppan,
cipő se koppan.

Nyugszik és alszik
a tér, meg a táj,
csak a hó, csak a hó,
csak a hó muzsikál.

Szabó T. Anna honlapja

December 1.
Nyulász Péter
Hó hahó

Lábam alatt ropog a hó
Fehér minden földön-égen
Ez az, ami nekem való
Erre vártam egész évben!

Legjobb most a hópelyheket
Bekapni a levegőben
Nyelvem hegyén olvadjon el
Attól leszek jó erőben

Jó a jégen korcsolyázni
Szánkót húzni fel a hegyre
Vagy az utcán hógolyózni
Hóemberek jönnek szembe

Aztán ha már jéggé fagytam
Kezem-lábam megdermedve
Uzsgyi haza vár a paplan
Nem vagyok én jegesmedve!

Vacsorázom, ágyba bújok,
így szundítok hajnalig.
Ujjaimon megszámolom,
hány nap van karácsonyig.
Nyulász Péter honlapjáról